Van egy életem, amivel többé-kevésbé elégedett vagyok. Van munkám, amivel elvagyok. Ott a suli is még, amit szeretek. Vannak barátaim, akik támogatnak, szeretnek. Van Mr.Grey, vannak a kis kiszemeltjeim. Úgy tényleg elvagyok, jól vagyok a bőrömben.
De itthon... Itthon arra vágyom, hogy párom legyen, akivel együtt élhetek. Hogy Királylánnyal és a párjával eljárjunk páros randikra. Hogy "normális" életem legyen. Aztán el kezd mozgolódni bennem a kis hang, a kisördög :)), hogy de ettől több kell. Vagyis, hogy ez is kell meg az is. Nem kizárólagosan csak az egyik vagy csak a másik.
És ez néha igazán tud marni belülről. Megkaphatom mindkettőt? Lehetek boldog csak az egyikkel? Mindent akarok, de félek, hogy semmim nem lesz. Megragadok a középúton, a szürkeségben, a rossz értelemben vett átlagosságban. Az nem én vagyok.
Nem szeretem teljesen kiadni magam, nem is szoktam, csak egy-két embernek tudok teljesen, falak nélkül megnyílni. De Mr.Grey mellett szabadnak érzem magam, olyannak, aki bármit megtehet és mindent megkaphat, amit szeretne. Ez az érzés csodálatos.
Próbálok úgy élni, ahogy én akarok, nem, ahogy mások várják tőlem. Mégis időről időre felveszem a szemüvegüket és azon keresztül szemlélem magam és az életem. Van egy-két elfogadó, támogató szemüveg, megéri használni őket.
Azt látom, hogy van egy lány, aki keresi az útját, kipróbál, tapasztal, kalandozik. Azt látom, hogy bizonyos vágyait a szögre akasztotta, hogy a jelenlegi vágyait kiélhesse. De azt nem látom, hogy az új vágyak megélése után lesz-e még út vissza a régiekhez. Mert azok is megvannak. Várnak a sorukra.
Nem akarok képmutató felnőtt lenni, aki megdugatta magát mindennel és mindenkivel, aztán meg játssza az erkölcsös, szigorú felnőttet/szülőt. Legszívesebben az egész világ előtt felvállalnám azt, hogy milyen az életem és mit szeretnék, de túl sok a rosszindulat, illetve fájdalmat okoznék vele, ezért nem teszem.
Akik számítanak, úgyis tudják és mellettem vannak. Jóban, rosszban. A többieknek pedig semmi közük hozzá.
Túl sok mindent akarok és olyan kevés az idő. Akarom, amit most tapasztalok, és még több tapasztalatot. De akarok párt is, családot, egy szép délutánt, mikor a barátaim körében kimondom, hogy igen, mellette akarok élni, szeretni őt és támogatni...
Jade-et csodálom, hogy megtalálta a párját. Valami ilyesmire vágyom én is. Megértésre és elfogadásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése