Murphy, please stahp

Már ez a délelőtti Gólyának akkor kellek, mikor elérhetetlen vagyok is nagyon Murphy volt, de a délutánomat is áthatja ez a szellem...
Királylánnyal elmentünk kávézni meg sütizni és már meséltem, hogy egyetlen srác van itthon, akivel esetleg még meggondolnám, hogy legyen valami és ő is beállított utánunk nem sokkal. Megint hozta a kis könyvét és olvasott és tök szívesen átültem volna beszélgetni hozzá (pedig élőben a sziánál tovább, meg néhány fb szülinapi köszöntésnél tovább még nem jutottunk a kommunikációval), de így legalább néztük a hely másik végéből, nevettünk, mosolyogtunk, Királylány bátorított, szóval elvoltunk. Már láttam, hogy készülődik, mi is végeztünk mindennel, mondom, na induljunk el vele egyszerre, úgyis egy irányba lakunk, legalább hátha véletlenül együtt sétálunk haza. Erre a bejáratnál már ott volt anyám, aki jött a barátnőivel névnapolni és megállt velem beszélni, erre a drága meg nem várt tovább (mert addig feltűnően egyszerre haladt velünk mindenben), hanem felpattant a biciklijére és elindult. Hát én amíg el nem váltunk Királylánnyal, anyáztam, hogy nem igaz, hogy így alakult, mert én kurvára örültem volna, ha most együtt battyogunk haza, de neeeem, nehogymá jó legyen... Marad a következő péntek, egy újabb esély.