Tegnap szakesten voltam és ott volt Kandúr és Petit is. Kandúrral megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza, mert ő is gyalog volt meg én is. Petit meg a végére sokat ivott és bújós lett, amit odáig húztam, hogy végül (végre) megcsókolt. Váltottunk pár csókot meg harapdáltuk egymást (kb mindenki előtt, csak jól fordultunk, úgy nézett ki, mintha sugdolóznánk :D), aztán ivott még egy pohárral, ami után már látszott, hogy azt se tudja, hol van, így hagytuk egymást. Kandúr meg olyan sokáig pakolt, hogy képtelen voltam már tovább várni, plusz itthon nem volt üres szoba, úgyhogy jobbnak láttam, hogyha elindulok haza, mert nem akartam hitegetni (vagy felmenni hozzá), majd legközelebb :)
Mr.Grey ma csodálatos leveleket küldött, legszívesebben mosolyognék, ábrándoznék és sóhajtoznék egész nap :)))) Csodálatos szavai és a tehetetlenség, hogy nem tudunk találkozni, gúzsba kötnek.
Holnap estére meg várom Szexiszeműt, Viktort és Rossot, főzök nekik finomat meg csinálok sütit és jól érezzük magunkat :) Remélem nem mondják le az utolsó pillanatban.
Majd megírom, mi volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése