Néha tényleg úgy érzem, hogy a saját Fifty shades-em indult el :D Rettenetesen kíváncsi vagyok magamra, rá, erre az egészre. Elhatároztam, hogy bátor leszek és bevállalós és tényleg nagyon kevés dolog van már, ami eltántoríthat attól, hogy igent mondjak neki.
Ki kell még találnom pontosan, hogy mit veszek fel, csak a 2/3-a van meg eddig, meg szépülni, ápolódni, simulni kell még addig. Tejóég, annyira várom már :$ Ha tényleg működik, akkor végre megkapom, amit már olyan nagyon régen nem (idén, akárhogy is számolom, még csak egy orgazmusom volt pasival...)
Nincsenek elvárásaim, álmaim, csak vágyaim, amik vagy beteljesülnek vagy nem, de akkor legközelebb meg nagyobbra nyitom a számat :D
Persze vannak félelmeim is az egésszel kapcsolatban. Racionálisak és irracionálisak is. Mi lesz ha jó lesz? Mi lesz, megismételjük többször is? Mi lesz, ha ragaszkodni kezdek? Tudok-e osztozni? Tudok-e még "normális" lenni? Lesz-e más, aki elég lesz? Ő elég lesz? Lesz-e olyan, hogy egy emberben megtalálom ezt is és a szerelmet is? Kit viszek jövőre az esküvőkre? Boldog vagyok így? Az leszek? Az vagyok? Lehetek? Szabad? Tiltott? Elfogadott? Elutasított? Szégyellni? Büszkének lenni? Titkolózni? Hazudni? Igazat mondani? Játszani? Megjátszani? Őszintének lenni?
Szóval (túl)sok minden is tud kavarogni bennem. Egy része Vele kapcsolatban, egy része ennek az egésznek az életemre "ténylegesen ható/ha így lesz, akkor így hathat" fantáziálás.
Válaszok lesznek, türelem és bátorság! 2012-es Sophie! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése