Nyilvánvaló mindenki számára kiről szólt a "?" bejegyzésem. Nem tudom mi történt, de hétfőn átmentem és aranyos volt, kedves volt, kaptam szülinapi desszertet és megcsókolt és utána átölelt és úgy néztünk végig egy rész Két pasi meg egy kicsit és ma megint átmentem és megint megcsókolt és bennem megint csak kiabált a kis belső hang hogy NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE...
Sírok, hogy komoly pasit akarok, kapnék, de nem kell. Bizonyos szempontból máglyára való nőszemély vagyok, tudom. Szeretem őt igen, de nem tudom elképzelni, hogy vele éljem le az életem, hogy beleszeressek. Nagyon fontos az életemben, de ma este mikor elkísért a buszhoz és mondta, hogy jöjjek át holnap és megmasszíroz vagy főz vagy alhatok is ha ma nem sikerül sokat (épp tanulok a zhra - még mindig) szóval olyan aranyos volt, hogy bármely más épelméjűnek tekintett lány olvadt volna, én meg csak azt éreztem, hogy mit soroljak még fel, mért nem érek rá.
Meg kell beszélni ezt felnőttesen, de nagyon félek, hogy az őszinteségem miatt elvesztem. Egy időre úgyis elvesztem, de nem akarom bántani (persze akkor minek csókolóztam vele...) de tényleg nem akarom bántani és igen épp ezért mihamarabb le kell tisztázni a helyzetet, de már tavaly is beszéltünk erről és akkor is megbeszéltük, hogy ez nem lesz több és utálom magam, mert tényleg aranyos, meg kedves és szeretnivaló, de a gyakorlatban számomra ez nem működik.
Ijedt vagyok és félek, mert úgy érzem, hülyeséget csinálok. Nem akarok tőle komolyan semmit, mert megcsalom - úgyis megcsalom - vagy más módon teszek rosszat és a barátsága ér annyit, hogy legyek annyira józan, hogy tudjam ezt és ennek megfelelően beszéljek vele az egészről.
Szurkoljatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése