Annyira nyomorult vagyok... Belelovallom magam a semmibe. A képzeletemben létezik csak ez az egész... olyan régen bele vagyok már esve (szeretem...) tegnap Királylánnyal (barátnő a múltkori szakítós történetből) beszélgettünk, mert az új kiszemeltje elvitte kocsival dolgozni és nekem meg eszembe jutott, hogy másodéven sportnapra Vele mentem bevásárolni kocsival és már akkor tök izgatott voltam, hogy Vele leszek kettesben... Ennek már majdnem 3 (!!!!) éve basszus.... mit szarakodtam itt az elmúlt években? Vagy át kellett esni mindezen, hogy tényleg lelkileg is megérjek? És egyáltalán...
Annyira jó vele. Jobbnak érzem magam. Bátrabbnak, boldogabbnak. Az is elég, ha beszélgetünk, mert nagyon jókat tudunk, élvezem a társaságát és igen, közben megesik, hogy arra gondolok, hogy dönts már meg, de hát na... Fizikailag is vonz. Olyan hülyeségektől rá tudok gerjedni, hogy elképzelem, ahogy fát vág... Mondtam tegnap Királylánynak, hogy ha egyszer odáig eljutnánk, hogy együtt lakunk és fát kéne vágnia, hát ott bizony nem jutna messzire, mert bevonszolnám az ágyba és fűtenénk szerelemmel...
Annyira szánalmas vagyok... annyira szeretném... annyira szeretem...
Jövőhéten csajosbulit tartunk és gondolkodom, hogy elhívjam, mert lehet, hogy bemegyünk Mc-ra, de nem bírnám végignézni, hogy mást fűz... elég volt a hétvégén...
Ugyanakkor meg alig várom, hogy megint találkozzunk. Imádom, amikor elszakadunk a többiektől és kettesben leszünk és beszélgetünk és megnyílik nekem és én is próbálok megnyílni neki... olyan csodálatos. Boldog vagyok vele basszus ilyen kis semmiségektől is.
Valaki pofozzon fel.
Amúgy Királylánnyal megegyeztünk (mert ő is kínlódik a hercegjelölttel), hogy ha szeptember végééig nem történik semmi, akkor továbblépünk. Illetve abban maradtunk, hogy nem véssük kőbe, csak így hogy szabtunk egy határidőt az talán mindkettőnket jobban motivál, hogy elérjük a céljainkat.
Most ilyen zene:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése