Csináljuk a szobámat és izomláza van a combomnak... lehetne mástól is...
Lassan elérem a 3 hónapot, ami már egy negyede az évnek és tavaly is összesen fél évet kihagytam és nem mondom, hogy a káromra vált, de azért vannak napok, amikor elég frusztráló.
Az meg pláne, ha csajosbeszélgetésre lemész a kocsmába és ott lelkesen integet az egyik (csajokkal) közös barátunk, aki történetesen fiú és így persze eleinte nehezen melegedünk bele a témákba, majd mikor már menne a beszélgetés 10 centire mellénk ülnek a másik asztalhoz és onnantól vagy suttogod a mondandód felét vagy a tudodki a tudodmit a tudodhol rejtjelezést használjátok vagy egyszerűen kimondod, hogy mivan aztán mikor jöttök el a pasik úgy köszönnek el, hogy helló... merthogy persze, hogy hallgatóztak. Nembaj, mostmár itthon is láthatják, hogy a jókislány csak a felszín...
Szóval kaparom a falat minden értelemben, pláne, hogy tegnap vakartuk le a tapétámat és lesz egy szobám két héten belül talán, amiben a padlónak és a tapétának is más a színe, mint szerettem volna, de legalább már nem kell anyuval egy szobában aludni...
wáááááááááááááá :S :D
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése