Tisztánlátás

Mért nem lehet méltósággal elfogadni azt, hogy vége?!
Mért kell érzelmileg zsarolni?!
Mért kell öngyilkossággal fenyegetni?!
Mért kell feltörni a másik facebookját, hogy elolvassa a beszélgetéseket?!

A korábban említett páros fiú tagja, Gergő (nem látom értelmét, hogy becenevet adjak neki) széthullott. Tegnap estig sajnáltam is, hogy ennyire megviseli a szakítás. Öngyilkossággal fenyeget napok óta, lassan 24 órás ügyeletben vannak körülötte a barátai meg a családja, meg próbáltam eddig én is, mint barátja. Ma reggelre persze megkaptam, hogy megaláztam őt, hazudtam neki, (csak mert szegény barátnőm munkahelyén meg a kibaszott pletykafészkek elkezdték összeboronálni egy munkatársával, akit korrepetált párszor németből, mert a srác nyelvvizsgára készül, barátnőmnek meg már szakmaija meg tán felsőfokúja is van belőle) szóval merthogy ő tudja, hogy barátnőm ezzel a sráccal együtt van, meg szórakozni járnak (egyszer egy társaságban mentek el inni egyet miután barátnőmék szakítottak).
Én már lelkileg ezt nem bírom. Elküldtem a halál faszára Gergőt, mert nagyon megvisel, mikor otthagy úgy chaten, hogy lehet, hogy többet nem találkozunk/beszélünk/stb miközben a szívem szakad meg érte, hogy ennyire fáj neki és próbálnék segíteni és akkor még le is vagyok hordva hazugnak...
Ahogy hallom, már a barátai is nehezen viselik ezt az állapotot, ha minden igaz beszélni fognak a szüleivel, hogy próbálják megoldani a dolgot, mert Gergő most már nagy adagban szedi a nyugtatót, meg tegnap bevallotta, hogy füvet is szív mellé és még iszik is. Tönkreteszi magát. És a legközelebbi barátaival is ezt játssza, hogy úgyis hamar elfelejtik, ha ő meghal, meg ilyeneket mond. Ez nem állapot.
Remélem jóra fordulnak a dolgok, de nagyon nehéz, fáj nekem is, mert nem akarom, hogy baja essen, de annyira hülye, hogy az leírhatatlan. Tegnap a vasútállomásról kellett visszahozni...
:(

zene.