2012. április 23., hétfő

A picsába már

Bocsánat, de sok káromkodás következik. Gólya az egyetlen ember a világon esküszöm, aki ki tud billenteni az egyébként rendíthetetlen lelki békémből.

Legutóbb ugye ez történt, immáron kb 1,5 hónapja. Akkor az lett a vége, hogy mivel viszonylag normális volt, visszaengedtem MSN-re (fészre továbbra se). Nem is szólt hozzám egészen a mai napig, most is teljesen normálisan kezdte, kérdezte, hogy megyek-e csütörtökön az infós szakestre, mert van még hely és fel kellene tölteni, mert a korsó már megvan és így áron alul lehet menni. Hát mondom, akkor már megyek, mert 2000ért korsó és vacsora és szakest az egy naggyon jó ár. Innentől bemásolom mire kanyarodtunk:
(előszó: MOST vegyétek be a nyugtatókat... jelenleg 22.26 van, mindez kb 7kor történt, azóta most nyugodtam le annyira, hogy írni bírjak róla)

Ádám üzenete:
*csak gondoltam kedvezek neked egy picit ugy vissza:))
Zsófi üzenete:
*köszönöm :)
Ádám üzenete:
*amugy   mult infos szakesten ha kicsit türelmesebb vagy felkisértelek volna félre ne értsd  nemakarok bolygatni semmit
*csak ugy megindultál..:P
Zsófi üzenete:
*most ezzel így konkrétan nem tudok mit kezdeni. kiszálhattál volna a kocsiból és kész, nem akadályoztalak semmiben
Ádám üzenete:
*:)
*hát azt tudom h nem akadályoznál semmiben

Azóta nem írt egy szót se - én se.
Igazából a kisfaszom kivan, mert akkor egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki ki akar szállni, pedig be is szóltam neki, még hecceltem egyet búcsúzóul és kapjamárbe, hogy most bírja ezt leírni (persze a barátnője még mindig megvan közben....)
A legrosszabb az, hogy megyek csütörtökön és most gőzöm sincs, mire számítsak részéről. Arra rájöttem, hogy igazi oroszlán, most, hogy nem beszélünk, egyből megjött a vadász kedve, mert azzal az édes anyukáját meg a nőjét etesse, hogy nem akar bolygatni.... pontosan azért írt, mert akart.
A legjobb pedig az, hogy igazából el tudom képzelni, hogy elküldöm a halál faszára. Aztán dugok vele. Egyszerűen túl régóta húzzuk és minden, amit generál bennem, az némi szexuális feszültség, idegbaj, nehéz légzés, az, hogy meg akarom verni és az, hogy ugyanakkor pontosan el tudom képzelni, milyen lenne vele.
Szexiszemű jön pénteken, bezzeg ő nem vált ki belőlem ennyi mindent...
MELYIK A JOBB?????? Aki mellett nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok vagy amelyik mellett idegbajt kapok? Persze ezt most úgy írom, mintha reális lenne bármelyik is.... Ismerem Ádámot (úgyis tudjátok, hogy ez a neve), biztos vagyok benne, hogy megint csak húz, majd pedig ha belemegyek, az utolsó pillanatban visszatáncol. Szexiszeművel meg szintén esélytelen, hogy bármi történjen pénteken...
Utálom ezt az egészet, két képzeletbeli szék között is a padlót bírom kifogni, pedig ez az én képzeletem...
Sírni kéne, de nem bírok....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése