Töprengés...

(Előzmény: A barátnőmmel beszélgettem arról, hogy nem tudom elképzelni, hogy a valóságban is Szexiszeművel vagyok, annyira csak álom/ábránd szinten van nálam ez az egész... bele se merek gondolni, hogy megtörténhet...)

Igazából rájöttem, hogy nem csak Szexiszeművel nem tudom elképzelni, hogy bármi is legyen, hanem minden pasival... egyszerűen olyan rég volt normális (vagy legalábbis annak nevezhető) kapcsolatom, hogy jajjj. Kb a 2. pasim volt az utolsó, vagy esetleg S, de vele meg olyan seveled-senélküled volt, hogy azt már nem merem a normálisak közé sorolni. 

Ugyanakkor tudom, hogy mit akarok a másiktól, mik az "elvárásaim", ugyanígy magammal szemben is kialakítottam ilyeneket. És mi lesz, ha nem találok ilyen palit? Mi lesz, ha én nem felelek meg? Nem akarok egyedül maradni. Most mondhatjuk, hogy jó így egyedül, de elnézem anyát, hogy azért akárhogyis ott vagyunk neki én is meg a család többi része is, de egyedül van. És túlságosan megszokta, hogy egyedül van. Nem tud segítséget kérni, úgy érzi, hogy mindennel neki egyedül kell megbirkóznia. Nem akarok ilyen lenni, ez k. nehéz út. Szeretnék egy párt magam mellé, akivel megoszthatom az életem, aki ott van mellettem mindig... 
Ugyanakkor attól is félek, hogy megfelelési kényszerem lenne, mint Big mellett, mert vele mindig az éreztem, hogy tökéletesnek kell lennem... (persze nem voltam, de az érzés megvolt) Ritkán találkoztunk (mondjuk) de akkor mindig a legjobbat akartam kihozni az egészből és magamból, így olyankor nem voltak problémáim, nem volt semmi más a világon, csak ő meg én (ami amúgy nem volt rossz, mert olyankor legalább egy kicsit a mindennapi hülyeségből kikerültem). 
Meg komoly dolgot akarok magamnak, nem játszadozni valakivel, amíg nem jön jobb, ez pedig elsőre ijesztő lehet. Mert az sokkal lazább, mikor csak úgy alakul, hogy komoly lesz valami. De már kijátszottam magam, megértem egy igazi, felnőttebb kapcsolatra. Annyira tudom utálni, hogy egyedül vagyok... (és igen tudom, hogy de most írtam, hogy jó ez így) De igenis jó lenne valaki, aki mondjuk vár itthon, vagy csak átjön, átölel, alhatok vele... törődni akarok valakivel, főzni rá, ha kell, mosni rá... 
Hülye vagyok, tudom, majd lesz valami, csak most ez rám tört és úgy éreztem, ki kell írnom magamból... .
Királylányt már ráállítottam, hogy vuduzza nekem Szexiszeműt jövőhétig, hogy legyen már valami :D

Ó ez a dalszöveg <3