Éppen nem férek a bőrömbe. És nem feltétlenül jó értelemben. Igen, lelkibéke van, de az ilyen estéken, mikor társaságban vagyok - és hozzáteszem jó társaságban, az én társaságomban - akkor döbbenek rá a legjobban hazajőve, hogy mennyire, de nagyon kib. egyedül vagyok. Találkoztam Dalospacsirtával, jön hozzánk két hét múlva, ami tök jó :) Találkoztam Gólyával, nemsoksemmi, be volt rúgatva. Szöszivel szentimentáliskodtunk egy kicsit, de most, hogy itthon vagyok és épp egy Szexiszemű által posztolt zenét hallgatok, k. magányosnak érzem magam. És tudom, hogy ez reggelre elmúlik, meg kialszom meg jó úgy, ahogy vagyok, nem azért kéne, hogy legyen valakim, hogy legyen valakim, hanem azért, hogy legyen nekem is valakim. Értitek. Én nem mindig. Inkább alszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése