Sick

Felfordult a gyomrom. Tegnap felkérés volt, forralt boroztunk, de tényleg csak 4 decire engedtem el magam és 11re itthon voltam és mégis, ma reggelre olyan kiadós gyomorfájás fogadott, amin még a kétirányú output sem segített... most fél 5 lesz mindjárt és még mindig fáj :s És így megyek szakestre, ahol csak sör meg zsíroskenyér lesz, miközben én ma bírtam enni 8 szelet vollkorn pirítóst meg két túrórudit és egy joghurtot... Azért remélem a társaság miatt jó lesz :)

Agyalok fél nap (már amikor ébren vagyok és nem a gyomromat próbálom rendbehozni). Tudom, hogy nem kéne, mert felesleges és mindig azt mondom, hogy mindegy mi van, a lényeg, hogy együtt töltünk némi időt, de nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy nyáron megmondtam neki, hogy belezúgtam és akkor mondta, hogy fú hát ő most meglepődött de aztán odajöttek a többiek és azóta se jött szóba. Elfelejtette volna? Nem volt annyira berúgva, mint én akkor. Nem akar rá gondolni? Meglehet (és ezt most főleg a csekély önbecsülésem mondatja velem). Időt ad nekünk, hogy tényleg megismerjük egymást? Nagyon remélem (már akkor is mondta, hogy de hát nem is ismerem). Türelmes vagyok. Ráérek. Tudom, hogy őt akarom, ráérek megvárni, amíg ő is így érez majd. Addig meg elvagyok a kisebb játékaimmal, és a tudattal, hogy "majd legközelebb".

Figyelem veszélyesen nyálas zene következik.