Nem tudok mit mondani... az elmúlt nap eseményei sokkoltak. Én is abba a középiskolába jártam. Anyukám még mindig ott dolgozik. Ha elborultabb a gyerek, akár neki is baja eshetett volna. Belegondolni sem merek.
Hazajöttem tegnap, ma is csak egy órára mentem vissza és megint itthon vagyok és maradok is még legalább szombatig és minden nap próbálom elérni, hogy anyának egy kicsit jobb legyen, mert nagyon megviselték a történtek.
Egy kicsit nekem is össze kell omlanom. Nem tudom feldolgozni, hogy azon a helyen, ami a biztonságot, a békét, az otthont, a nyugalmat jelentette számomra, ilyen dolog történjen. Minden, amit tehetek, hogy tetteimmel öregbítem imádott iskolám hírnevét, hogy ne úgy maradjon meg a köztudatban, mint az az iskola, ahol késeltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése