Amikor egy kedves tanárod haláláról értesülsz... Pár napja meghalt az egyik BSc-s tanárom. Nem voltunk különösebben jóban, de még egy évvel az államvizsga után is előre köszönt, ha találkoztunk és legalább lövése volt, arról, hogy ki vagyok, még ha esetleg a nevemet nem is tudta. Az a döbbenet az egészben, hogy egy viszonylag fiatal - 58 éves - emberről van szó, aki egészségesen élt, biciklivel járt az egyetemre, sokat túrázott, igazi környezetvédő volt és csak úgy puff és vége... Elszorul a szívem, ha erre gondolok. De igyekszem ilyenkor a vidámabb pillanatokra gondolni, mint például, hogy államvizsgán tanultam meg tőle, hogy a savas eső káros a fenyőfákra. Meg, hogy hogyan is működnek a víztározók, turbinák és egyéb energetikai dolgok. Egy kicsit zöldebbé tett engem is a két félév, amit vele töltöttünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése