Világvége?!

Nem tudok elmenni egy dolog mellet szótlanul.
Eleinte - legalábbis én úgy hallottam - hogy ezt a maják által megjósolt világvégét úgy is lehet értelmezni, mint paradigmaváltást. Persze ezzel nem lehet mindent olyan jól eladni, hiszen a "népnek" lövése sincs arról, ez mit takar, míg a világ vége elég egyértelmű.
Namármost. Véleményem szerint nem lehetetlen az sem, hogy tényleg vége lesz, de ahogy a dolgok most állnak (igen az országon belül is, de jellemzően egész Európában és a világban is) sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy igenis paradigma váltáson esünk át idén.
Nagy lecke ez az emberiségnek, de talán még éppen időben kapjuk ahhoz, hogy ne legyen túl késő a váltáshoz. Az már látszik, hogy a politika nem mehet úgy tovább, mint eddig (nem kívánok belemenni, úgyis a csapból is ez folyik - továbbá nem azt mondom, hogy csak a korábbiak voltak jók, újítani kell, azt mondom).
Az is elég egyértelmű, hogy a gazdaságban is változások fognak beállni.
Ugyanígy az oktatás terén is szükség van egy nagy változásra, mivel sem a jelenlegi, sem a szeptembertől bevezetendő rendszer nem életképes és igazságos hosszú távon.
Figyelembe kell venni a múltat, illetve azt, hogy nem lehet egyik napról a másikra reformálni, mert azzal mindenki szembe fog menni. Nem lehet magyarázat nélkül bármit lenyomni az emberek torkán. Sok mindent lenyelnek a magyarok, illetve sokszor már azt látom, hogy nem látják értelmét annak, hogy felemeljék a szavukat, mert úgy érzik, hogy úgyse változik akkor se semmi. Gondolom ez még az előző rendszer maradéka, hogy ha csendben vannak, akkor nem érheti őket nagy baj. Kezd felnőni egy generáció, akik már nem emlékszünk a '80-as évekre, de azt tudjuk, hogy fel kell emelni a hangunkat, ha valami olyannal találkozunk, ami nem tetszik. Én ezt várom.
Nagyon fontos a kommunikáció. Nem győzöm hangsúlyozni, bármiről is legyen szó. A megfelelő kommunikálással - a megfelelő időt ráfordítva - igenis hiszek benne, hogy meg lehet értetni az emberekkel, hogy mit miért kell úgy csinálni, ahogy. Mert értelmes lények vagyunk, még ha sokszor könnyebb is birkásítani mindenkit.
Január van. Nehéz év áll előttünk. Várom az év végét, mert tudom, hogy idén nagy dolgok fognak történni és remélem olyan emlékezetes dolgok, amiről még az unokáimnak is tudok majd mesélni, hogy kiálltunk a jóért, hogy nem kellett kimennem külföldre azért, hogy értelmes munkát tudjak végezni, életképes bérért cserébe (nem akarok milliomos lenni) és hogy valami olyan kezdődött el idén, aminek a végeredményként majd büszkén mondhatom, hogy magyar vagyok.



Tudom, ez most merőben más, mint bármi, ami eddig a blogban szerepelt, de annyira kikívánkozott már belőlem, hogy muszáj voltam leírni. Ez is én vagyok. :)