Például a buszon volt egy elég helyes pasi és amikor szállt fel rám nézett, bele a szemebe és akkor úgy volt egy pillanat, ami után csak mosolyogni tudtam. Itthon meg Királylánnyal elmentünk kávézni és közben bejött a cukrászdába egy másik srác, akibe gimi alatt egy ideig bele voltam zúgva és a nulláról kemény tizenpár év alatt odáig fejlődtünk, hogy már köszönünk egymásnak, meg ismerősök vagyunk fészen, na szóval és ő is bejött és odaintegetett és megint csak mosolyognom kellett. Meg úgy odaültem volna hozzá, mert egyedül volt, de volt nála valami, amit nagyon elmélyülten olvasott. Meg persze életünkben nem beszéltünk még egymással, a szia az már megvan, meg tavaly előtt rámírt szülinapomkor, üziben, hogy BSz, én meg hogy jé, te hozzám szóltál :D Aztán kb meg is rekedtünk ezen a szinten.
Bejegyzésem lényege tehát, hogy ki kell mozdulni és nem Szexiszeműn őrlődni, mert a világ nagy és ha annak idején mégis Gödöllőre megyek, akkor teljesen máshogy is alakulhatott volna az életem, nem kell most ezen keretek között se megragadni feltétlenül. Úgyis jól megy a pár évente teljes váltás, hát mért ragaszkodnék egy nem létező dologhoz ennyire. :)
(Vajon kitől van a zene? Tőle, persze, de ha egyszer jókat hallgat... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése