2012. szeptember 23., vasárnap

Álmodik a nyomor

Muszáj még egy külön posztot írni a legutóbbi álom-sorozatomról :D
Este itthon anyával beszélgettem arról, hogy hamarosan jön a Rocktóber és arra a hétvégére nem jönnék haza, mert terveim szerintem inni és bulizni fogok, meg felajánlom Edwardnak, hogy alhat nálam is, ha V-nél nem akar. Meg korábban este még számítottam arra, hogy összetalálkozom egy sráccal, aki régen tetszett itthon (ami nagy szó, mert nekem itthon aztán nem sok ilyen volt), amikor még nem is ismertem (olyan 16-17 évesen, csak látásból), aztán azóta már facebook ismerősök vagyunk és a szián kívül már fel is köszöntgetjük egymást mindenre, de ettől többet még sosem beszéltünk :D Na de szóval csak az anyukáját láttam, így megvolt a hiányérzet.

Az álmomba meg ott kapcsolódnék bele, hogy Edward mellett ültem valami villamosra hasonlító járművön, (de a végén ilyen pályaudvarszerű helyre ért be) és beszéltük, hogy most lepakolunk nála utána meg megyünk ide-oda és így fejben tudom, hogy arra gondoltam, hogy de jó, az egész napot együtt töltjük. Aztán gyakorlatilag egymásnak estünk ott a villamoson, aztán így basszus, de itt emberek vannak, meg le kéne szállni, úgyhogy leszálltunk, aztán el is veszítettem a nyomát (azért egy pszichológusnak lenne itt mit megfejteni :P) és már valahogy itthon voltam - itt állt meg Bp helyett a villamos :)
Elindultam hazafelé és találkoztam Szöszivel, aki épp valami csávóval, nem Pasival smárolt és így néztem, hogy mi van?! És kiderült, hogy valami játék volt (ez nagyon homályos), de az volt a lényege, hogy egy-egy srácnak kellett fűznie egy-egy csajt és amikor már nem bírja a lány tovább hallgatni, akkor meg kell csókolni (tudom, hogy hülyeségeket álmodok XD). Na és ott volt egyszer csak az a srác is, akire számítottam, este, hogy találkozunk és leültünk egymás mellé beszéltünk valamiről, meg talán még laptopon is néztünk valamit és már csak arra emlékszem, hogy a keze a csípőmön volt és tökre erősen fogott (ilyen ölelésszerűen, meg valami átkaroló-hadművelettel kerül oda a keze) és talán tüsszentett egyet és meg megsimogattam a kezét, hogy egészségedre és aztán olyan csókolózásba váltottunk át, hogy még most is huhh :)

Szóval a tudatalattim igencsak tudatja, hogy mi kéne, ha volna :D
Amúgy erről az itthoni srácról azért nem írok többet, mert teljes mértékben esélytelen, más világ vagyunk, úgy látom. Legalábbis ő már 30 elmúlt (ami nem lenne kizáró ok), de nem hiszem, hogy sok közös lenne bennünk. Pedig amúgy helyes, meg rendes meg aranyosnak tűnik. De megfogadtam amúgy is, hogy nem lesz itthonról pasim.


Ez meg már volt, tudom, de annyira szeretem és valamennyire az álmokról is szól :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése