2012. szeptember 2., vasárnap

Mocsok

Anyám feljött a hétvégére Bp-re, hogy pihenjen meg várost nézzünk meg stb.
Erre már kapásból egyel hamarabbi vonattal jött, amihez még egy órát kellett várnia rám, hogy hazaérjek munkából. Ekkor borult el először az agyam, mert telefonon simán azt mondta, hogy a Déliben vár én meg igyekeztem haza, mint egy őrült, erre mikor ideérek, kiderült, hogy ő előbb elbuszozott a Ferenciek terére, és onnan meg egy másik busszal eljött a Moszkvára, majd onnan gyalog cipelte hazáig a természetesen dögnehéz bőröndjét. Természetesen már a lépcsőházban leordítottam, mert azért mondtam neki, hogy jöjjön a későbbivel, mert akkor én is kényelmesen kiérek elé és hazacipelem a bőröndjét a Keletiből, de nem, neki ki kell döglesztenie magát a 35 fokos városban. Aztán meg este csodálkozik, hogy remeg a keze a fáradtságtól.
Este mondta, hogy vacsizik, mondom ok, én nem voltam kajás, mert az IKEAban ettem egy szelet sütit. Erre, mikor kimegyek megnézni, hogy mit csinál már ilyen sokáig a konyhában, hát nyakig van a tűzhelypucolásban. Elmosogatta az összes elérhető poharat, edényt minden szirszart, rendet rakott az egyébként átlátható káoszban a konyhaasztalon és nézett rám ártatlanul, hogy hát de ő csak... Na itt durrant el másodszor az agyam, de igyekeztem nem szólni.
Másnap reggel (figyeltek, még csak szombat van), mondta, hogy lemegy tejért, mert ami volt, az már nem volt jó és addig nem tud kávézni. Mondom ok, itt van az utca végében a bolt. Erre megjött vagy 40 perc múlva nagy kifáradva, mert elmászott a Déli ABC-be, mert egyszer említettem, hogy ott lehet kapni olyan tejet, amit nálunk csinálnak Borsodban és ő otthon csak azt issza (abaúj tej). De persze mindez nem elég, vett még Domestost, Brefet meg mosogatószert, mert látta, hogy utóbbi kifogyóban van. Én még akkor tértem magamhoz a lustálkodásból. Aztán elkezdett esni az eső, így a délelőtti programunknak lőttek, de szerencsére (persze miután elmosogatott a reggeli után, mert már akkor fel kell pattanni az asztaltól és mindent a mosogatóba halmozni, mikor nekem az utolsó falat még a számban van), de szóval leült és olvasott. Mire elállt az eső, hazaért nagynéném is, így egy kicsit beszélgettünk, aztán kimentünk a Normafához meg az Erzsébet-kilátóhoz, na annyi jó volt kb az egész hétvégén, akkor normálisan tudtunk beszélgetni meg sétáltunk meg minden. Meglátta, hogy ott jár a Fogaskerekű, így megígértette, hogy ma, vasárnap visszamegyünk és azt is kipróbáljuk. Este persze vacsora után már megint rohamtempóban elmosogatott utánunk (igazából előttünk), nagynénémmel már csak nézünk, mert nem bírunk rá hatni észérvekkel, hogy hagyja már a picsába az egészet.
Szóval ma fogaskerekűztünk egyet, de oda is alig bírtunk elindulni, mert megint talált valamit amit takaríthat (már meg se néztem közelről). Mikor pedig hazaértünk, volt még fél óra, hogy indulni kelljen a Keletibe, mondta, hogy rendbe szedi magát, erre megint mire megyek ki?! Éppen domestosozza a fürdőszobai kukát. Hát na itt akadtam ki harmadszor, és lehet, hogy csúnya dolog, de már alig vártam, hogy feltegyem a vonatra. Végül ez is eljött, de esküszöm, legszívesebben lehúztam volna vagy 2 deci vodkát meg elszívtam volna egy doboz cigit, ahogy hazaértem. Egész hétvégén hótideg voltam.

Persze most örvendezhetnék, hogy de jó, hogy ennyi mindent megcsinált, de nekem kurvára ne azért jöjjön ide, hogy takarítson, két felnőtt lakja ezt a kurva lakást, rendet tudunk mi magunk is tartani!!!!44444 Az meg, hogy első ránézésre szalad a háztartás csak azért van, mert nagynéném művészéletet él, neki nem az a fontos, hogy azonnal minden el legyen mosva meg a helyére rakva. Én meg akkor csinálom meg, mikor hazaérek délután melóból. De nálam most rettenetesen kiverte a biztosítékot, mert az egy dolog, hogy otthon ő mit csinál, az a saját lakása, meg hogy nagybátyámat is kiakasztja ezzel, mikor ott vagyunk, de nagybátyám elmegy a telekre és nem szól be neki túl sokszor. Pedig nagybátyám is nagyon igyekszik, hogy rendben legyen a háztartás, de az, hogy anyámnak a puszi szia megjöttünk után az az első, hogy elkezd söpörni a konyhában meg mosogatni meg felmosni, azért kurvára durva szerintem. És most ugyanezt az idegesítő szart csinálta itt is. Plusz amikor mondjuk neki, hogy hagyja már a picsába, olyan szinten lepereg róla, hogy az valami hihetetlen. Azt mondta, hogy ő szállást kért nálunk és cserébe (mivel nem fizet! - erről még mindjárt) takarít.

Mert szerinte nekem is fizetnem kéne ide rezsit, mert hogy itt élek és ha már nagynéném nem hagyja*, akkor legalább a nagybevásárlást csináljam meg (=tömjem tele a hűtőt felvágottal meg minden szarral, ami szerinte kell, csak azt nem érti meg, hogy mi itt úgy élünk, hogy amikor kell valami, akkor megvesszük a boltban aszerint, hogy éppen mi esik jól... ő meg dobja ki a sok lejárt felvágottat meg sajtot otthon, mert mindig bespájzol, aztán nem fogy el). Na szóval felettébb tud idegesíteni...
(*A magam védelmében: nagynéném itthon dolgozik, rengeteg áramot és vizet használva, nem az a napi 1-2 zuhany fog megkottyanni neki, meg az, hogy kétnaponta feltöltöm a telefonom)

Wááááá... szóval ordítani tudtam volna a hétvége nagy részében, annyira idegesített. Hazajöttem, végigaludtam a Forma1-et, aztán mint egy zombi, igyekeztem magam utolérni, hogy holnapra munkaképes legyek. Most már jobb, nyugodtabb vagyok, bár még mindig bennem az ideg, de fúúúúú, annyira mérges voltam a hétvége nagy részében, hogy azt el nem tudjátok képzelni...
Még jó, hogy most Miskolc jön és otthon egy napnál többet nem fogok tölteni, mert bár otthon más, de most nagyon érzem, hogy kell egy kis távolság.

1 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy furcsán hangzik most, de jó ember. Megpróbál megtenni mindent, ami tőle telik, csak az az adott szituációba nem illeszkedik.

    VálaszTörlés