Nehéz most erről írni, mert egészen szeptemberig vissza kéne mennem a történetben, de nem akarok, mert nagyon unom már. A lényeg, hogy egy olyan emberben csalódtam hatalmasat, akiért öt éve folyamatosan kiállok, akit támogatok tűzön-vízen keresztül és akit a családomnak és a barátomnak hittem. Folyamatosan hazudik, mint a vízfolyás, szerintem ő maga sem néz szembe a tényekkel és mindamellett, hogy soha rosszat nem tettem neki, anyagilag is támogattam, amikor módomban állt, ő olyan szinten mocskolt be a családom előtt, ami miatt legszívesebben jó sokáig a szemük elé se kerülnék, mert nem tudom elviselni a szégyent, amibe hozott. És azon a ponton vagyok, hogy hiába kezdem el magyarázni, hogy nem úgy van, ahogy mondta, csak magyarázkodásnak fog tűnni. Azt mondja a családom, hogy azt csinálok, amit akarok, nem tartozik senkire, ezért szeretem őket, de akkor is, olyan szégyenben vagyok előttük, hogy ha csak eszembe jut, azonnal sírógörcsöm szeretne támadni.
Azt mondta ez a hazug kígyó a fél családom (rokonságom) előtt, hogy én fűvel-fával lefekszem és még drogozok/füvezek is mellette és állandóan bulizok. Persze a bulizás része a legkevesebb, de nem járok még bulizni se, mióta tavaly nagyi kórházba került képtelen vagyok lemenni a rokiba, mert mindig az jut eszembe, hogy előtte este ott voltam. Az meg, hogy néha iszogatok a barátaimmal nem az a fajta szétcsapom magam bulizás. Életemben nem füveztem/drogoztam, pedig lehetett volna, kínáltak, még egy kicsit bennem is volt, hogy ki kéne próbálni, de neem. Ezt a nővéreim is tudják, megvédtek a család előtt, de akkor is.
A fűvel-fával meg... kurvára nem. Sokkal több lehetőségem lenne, mint amennyivel élek. Igen, az utóbbi 1,5 évben Greyen kívül csak egyéjszakásaim voltak, de összesen Gólyával együtt 4 fiúval. Nem teszem szét a lábam minden jöttmentnek, de ez az, amit soha nem fogok tudni lemosni magamról, mert még ha tényleg úgy vannak vele a családban, hogy csinálok, amit akarok, akkor is bennük lesz ez is, hogy én akárkivel...
Szeretném elásni magam egy mély gödörbe és nyüszíteni, mert annyira fáj ez az árulás. Megbíztam benne és elárult. Támogattam és szembeköpött. Semmi oka nem volt rá.
Tegnap Pestről inkább hazajöttem, nem Mc-re mert annyira fájt, hogy egyrészt anyámra vágytam, másrészt legszívesebben lementem volna hozzá a koliba és megtéptem volna és felpofoztam volna, úgy ahogy érdemelné, de annak nem lett volna jó vége. Olyan remegés van bennem még most is... a szívemig remegek.
Rettenetesen csalódtam egy újabb emberben, akiben megbíztam. Nincs többé Tesó, csak egy Áruló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése