Szóval valahogy nagymamám házában voltunk és ott volt Grey (ő lakott ott) és kiderült, hogy házas, de nem csak házas, három gyereke is van és a legkisebb egy pici baba volt, olyan 4-5 hónapos. Nagyon édes kislány volt, még a kezemben is tartottam. Persze ezen rettenetesen felháborodtam (végig egyébként szinte éjszakai sötét volt, és csak mintha gyertyák égtek volna) és felpofoztam, aztán valamit röviden beszéltünk, de utána megjelent az álom felesége is én meg elkezdtem futni onnan messzire. Tök könnyen futottam amúgy a valósággal ellentétben. Simán átfutottam a szomszéd faluig, de ő meg jött utánam, meg akart találni, aztán valahogy végül elbújtam.
Később, már érezhető volt, hogy eltelt valamennyi idő, de megjelent megint (ekkor már máshol voltunk), a felesége hozta, hogy csak én tudok segíteni és úgy nézett ki, hogy középen elől teljesen szét volt nyílva a mellkasa látszottak a szervei (nem vérzett meg semmi, halál se fenyegette, csak szét volt nyílva) és állítólag azzal meg lehetett gyógyítani, ha lefekszem vele. Már be is feküdt az ágyba, de hát csak gusztustalan volt azért a dolog és akkor mondta, hogy ne aggódjak, és egy varázsütésre eltüntette a dolgot és ő volt Rumplestiltskin (nézzetek Once Upon a Time-ot) és hát persze mérges lettem. Aztán valahogy ott termett Piroska (OUAT szintén) és a kezében volt Rumpi tőre (nézzétek a sorozatot tényleg, csak ezzel lehet megölni) és leszúrta vele egy váratlan pillanatban, aztán azon izgultunk, hogy átveszi-e a helyét, de ameddig emlékszem, nem tette.
A harmadik részben pedig egy nagy lakásban voltam, ahol egy kisnagylány (szülinapi?) bulijára készültünk, de akkora lakás volt, hogy koncertet is tudtak ott tartani (egyterű) és még mindig ez a gyertyafényes sötét volt. Elindult a koncert és táncolni kezdtem egy férfival, akihez olyan megnyugtató volt odabújni (a mellkasáig értem és a fejem oda hajtottam), hogy ott se akartam hagyni. Közben jöttek forgatócsoportok, hogy felvegyék a koncit, de egy elkezdett minket filmezni, de annyira nem érdekelt mert boldog és főleg nyugodt voltam 100%-osan, szóval csak vettek, hogy csukott szemmel, hozzábújva mosolygok. Még emlékszem az érzésre :))) Aztán valahogy vége lett a koncertnek és elindultunk "kifelé", de megálltunk beszélgetni és a partnerem valami vicceset beszólt rám mások előtt én meg mondom, igen? és elkezdtem szaladni. De ez a szaladás már annyira más volt, mint az elején. Az inkább menekülés szerű, de könnyű futás volt, ez meg a legboldogabb, legjókedvűbb, mikor mindig hátranézel, hogy biztos legyél benne, hogy a másik látja, hogy merre mész és tudjon követni, nevetős szaladás volt és ekkor már gyönyörű nyári napsütés volt és egy szép parkban szaladtunk. Itt ébredtem fel.
Egy pszichológusnak lenne mit elemezni, bár a Grey-Rumplestiltskin párhuzam nem sok magyarázatra szorul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése